Egy berlini kutató szerint öröklési anyagunkban beépített fényvédő faktor van, amely megmenti a géneket a napsütés pusztító hatásaitól.

A Bayerischer Rundfunk, a bajor közszolgálati rádió és tv internetes portálja szerint Thomas Schultz, a berlini Max Born Intézet munkatársa arra a kérdésre kereste a választ, hogyan élték túl az élőlények a vízből a szárazföldre lépést, vagyis mivel védekeztek a pusztító ultraibolya sugarak ellen? Évmilliárdokkal ezelőtt az életnek csak úgy volt lehetősége a Földön, ha a víz alatt fejlődik. A bolygó atmoszférája ugyanis annyi napfényt engedett át, hogy az UV-sugarak akadálytalanul jutottak el a Föld felszínére. Ezek a sugarak pedig képesek arra, hogy elpusztítsák az atomok közötti kötéseket, vagyis az életet.
A berlini vegyész az élet legfontosabb építőelemét, a DNS-t kezdte vizsgálni. "Az élet fejlődéséhez, az ember kialakulásához ezeknek az építőelemeknek ki kellett bírniuk a napsugárzást" - mondta Schultz. A DNS minden sejt magjában megtalálható, és hordozza az élet genetikai információját. Belsejében parányi részecskékben, az úgynevezett bázispárokban szilárd struktúrák rögzültek. Ha a DNS és a genetikai információ túl nagy sérülést szenved, akkor meghal az élőlény, ezért a tudós és csapata azt vizsgálta, hogyan védekezik a napfény ellen az öröklési állomány. Ehhez úgy szűrtek meg lézersugarakat, hogy a veszélyes UV sugárzás megmaradt. Egy vákuumkamrában "összeragasztottak" két bázist, hogy a DNS valódi bázispárját szimulálják, és erre lőttek ki lézersugarakat. Mint kiderült, a DNS a "fénytámadás" ellen rendelkezik védelmi apparátussal, vagyis a fénysugár energiáját a másodperc billiomod része alatt tovább adta a környezetnek, és miután párban vannak, az energiát 20-szor gyorsabban továbbítják, mintha más lenne a felépítésük - olvasható a bajor közszolgálati rádió és tv internetes portálján. Híradó

A témáról a http://www.hirado.hu/cikk.php?id=214039 oldalon olvashat.